A két éve átadott kopjafánál és Gábor Áron rézágyújának pontos faragott másánál hajtottak fejet a szákszendiek március 14-én az 1848-as szabadságharc és forradalom előtti megemlékezés kezdetén, s mint ahogy 1848. március 15-én is csapadék kísérte az eseményeket, úgy ezen a délutánon is szemerkélő esőben énekelték el az emlékezők a Himnuszt, s tartotta meg ünnepi beszédét a polgármester.

Az akkori forradalom nemcsak a bátorság és a hősiesség példája volt, hanem ékes bizonyíték arra, hogy egy társadalom képes összefogni és kiállni a közösség, a nemzet érdekeiért, céljaiért, háttérbe szorítva az önös érdekeket, célokat – fogalmazott Papp Attila Csaba, hozzátéve, hogy számunkra ez az üzenet ma is érvényes: nekünk is jogunk van ahhoz, hogy saját ügyeink döntésében önállóságot élvezzünk, hogy hazánk, otthonunk és lakosaink érdekeit ne rendeljék alá semmilyen, magát felsőbbrendűnek gondoló réteg érdekének.

Március 15-e a nemzeti összetartozás és egység szimbóluma. Ha máskor nem is, de ezen a napon emlékezzünk arra, hogy a szabadságot nem adják ingyen… de annak, hogy bármiben is győzelmi esélyünk legyen, elengedhetetlen feltétele az összefogás, kiemelten a közös célok elérése érdekében – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy Szákszend ma egy összetartó, fejlődő közösség, amely büszke lehet eredményeire. Az elmúlt években együtt építettük településünket, megőriztük hagyományainkat, sőt újra felélesztettünk néhányat. Olyan közösséget formáltunk, ahol figyelünk egymásra, támogatjuk egymást és közösen tudunk célokat megfogalmazni – hangzott el a polgármestertől, gondolatai zárásaként azt kérve, hogy az elért eredményekre mindenki legyen büszke, és a jövőben is őrizzék meg a közösségük erejét, védjék meg önállóságukat, így biztosítva, hogy Szákszend továbbra is olyan hely legyen, ahol jó élni, az utódoknak is megteremtve ennek lehetőségét.

… Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat, úgy dönt, a hazug korból már elég. S bár végül, később a túlerő legyőzött, a hősök tette példakép marad. Emléküket a szíved mélyén őrzöd, s magyarnak büszkén vallhatod magad! Aranyosi Ervin „Március 15-ére” című versét Pintér Gáborné Balogh Zsuzsanna szavalta el, miközben a Kondor József fafaragó által készített emlékműnél Papp Attila Csaba polgármester és Klestenitz Miklós alpolgármester, az Öveges József Általános Iskola képviseletében Palotainé Papp Éva intézményvezető és Horváthné Stier Katalin intézményvezető-helyettes helyezte el a kegyelet virágait.

Haza! Rövid szó, mindössze négy betű. De talán nincs még szó, amely mögött annyi emlék, annyi érzés és annyi tett húzódnék meg. Azt mondom: haza, s látom a falut, ahol születtem.

Azt mondod haza, s látod a térképet, a folyók, a tavak kékjét, a völgyek és síkságok zöldjét. Azt mondjuk haza, és képzeletünkben megelevenednek a történelemkönyv lapjai, és mesélni kezd a múlt. – szóltak a „Szabadság, szerelem” című előadás kezdő gondolatai a Faluházban. Az ünnepi műsort Palotainé Papp Éva írta és szerkesztette, az iskola hatodik osztályos diákjai pedig olyan átéléssel, átérzéssel kezdtek mesélni a múltról, mintha 177 esztendővel ezelőtt maguk is a forradalmi események részesei lettek volna. Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó magyarnak lenni, igenis jó! Az egekig ér már a nyíló virág, karjába zárja a Magyarhazát… - a megindító előadást pár másodpercig néma csend követte, a tekintetek könnyektől párásodtak, majd percekig szólt a vastaps, odakint pedig még a Nap is kisütött…