1956. október 23-a kedd volt, verőfényes kora őszi nap… 2024. október 22-én szintén verőfényes napsütésben emlékeztek meg az 1956-os forradalom- és szabadságharcról Szákszenden az Emlékparkban.

Az eseményt hagyományosan a Himnusz közös eléneklése nyitotta, majd a polgármester osztotta meg múltidéző és jövőbetekintő gondolatait.

1956. október 23-án a szabadság eszméje kovácsolta össze a magyarokat, akiknek elegük lett az önkényből, a hazugságokból, a félelemkeltésből, az igazságtalanságból. Véget akartak vetni az elnyomásnak, nem akarták, hogy hazánk gyökerek és hit nélküli országgá váljon… Az 1956-os forradalom történelmünk azon pillanatai közé tartozik, amikor az egész nemzet egy emberként lépett fel… Nem rajtuk múlt, hogy akkor 1956-ban ez nem sikerülhetett… – fogalmazott Papp Attila Csaba, aki kiemelte: közel 70 évvel ez események után ma sem kell mást tennünk, csak annyit, amennyit a forradalom hősei megtettek. Hinnünk kell az álmainkban és cselekednünk, tennünk azért, hogy azok megvalósuljanak.

A magyar nemzet mai is szembesül olyan erőkkel, amelyek meg akarják szabni, hogyan éljen, hogyan gondolkodjon, rá akarnak erőltetni olyan dolgokat, amelyek hagyományaival, értékrendjével ellentétesek. Ezek az erők nem tisztelik a nemzeti szuverenitást, nem akarják elfogadni, hogy bár mi is a szabad világhoz tartozunk, arról nem mondunk le, hogy magyarok maradjunk – folytatta, hozzátéve, hogy ezért ma is szükség van arra az összefogásra, amelyet az 56-os és 89-es forradalmárok tanúsítottak.

1956. október 23-án délután tízezernyi budapesti egyetemista indult a Petőfi-szoborhoz. Egyre nőtt a lárma, zúgott, tombolt az utcán a tömeg. Negyvennyolcas dalokat harsogott mindenki, zászlók lengtek, piros-fehér-zöld lobogók. Valamelyik ablakpárkányon megjelent egy fiatalember, a publikumnak feltűnt, figyelték. Kimászott, s akrobata ügyességgel, ollóval kivágta a csillagos népköztársasági címert a lobogó közepéből… - a Százszorszép Dalkör emlékező, a hősök előtt tisztelgő ünnepi műsorában versekkel, prózával elevenedett meg a forradalmi múlt Kolos Péter Tiborné Baranya Szilvia, Havasiné Orbán Ildikó, Pintér Gáborné Balogh Zsuzsanna, Veszpréminé Varga Ildikó tolmácsolásában, s hangzott el a dalkörtől az itt maradottak fájdalmát mindennél érzékletesebben leíró dal, a hatvanas években betiltott, egy nemzedék himnuszának számító „Ha én rózsa volnék”…

Az ünnepség zárásaként a 2017-ben felállított emlékműnél Papp Attila Csaba polgármester és Klestenitz Miklós alpolgármester helyezte el a kegyelet koszorúját, miközben szólt a Szákszendi Dalkör éneke: Megkötöm lovamat ...