„Nagyon jó volt újra átélni a régi hagyományt, köszönjük szépen mindenkinek! Jövőre ugyanígy! Szuper volt!” – az elmúlt évi, hosszú évek kihagyása után első alkalommal megrendezett szákszendi szüreti felvonulást követően summázott így valaki a közösségi oldalon, s minthogy tavaly hagyományteremtő szándékkal indult útjára a menet, Takács Tímea könyvtáros- művelődésszervező idén is invitálta a falu lakóit.

A Győri utcában, a Szendi focipályánál október 12-én már fél 12-től gyülekeztek a dalkör tagjai, a lelkes táncos szülők és csemetéik, no meg cigányvajda és népes családja, hiszen nélkülük nem is igazi a szüreti menet. A felvonulás előtt az önkormányzat köszöneteként ebéddel alapozhattak a részvevők, az ízletes gulyás id. Kempf János fűszerezését dícsérte, hozzá az üdítőt Rauch Géza helyi vállalkozó ajánlotta fel. Természetesen a majdnem tíz kilométeres felvonulási út során sem maradtak étlen-szomjan a résztvevők, hiszen a megállóhelyeken idén is alaposan kitettek magukért a helyiek.

Sor elején halad a Bíró úr s kedvese, feladata idén, hogy a táncot kezdje. A falu dalköre gyakorolt már újra, vidám nóta csokrot font össze az útra. Lelkes táncosok régóta készülnek, kedves műsorukkal víg perceket szereznek. A sor végét zárja ismét a Vajda, népes családja most sem jön zavarba. Fejlődik már ő is, követi a párját, elektromos kocsin verte fel a sátrát – hirdette a kisbíró a strófákat, melyeket ezúttal is az egykori vőfély, Becsák József vetett papírra kizárólag erre az alkalomra, kizárólag a szákszendi szüreti felvonulásra.

A Vajda valóban nem jött zavarba, az egyik megállóhelyen így indította útjára a purdékat: aztán hozzátok a zsét! A jányok máris lelkes kártya- vagy tenyérjóslásba kezdtek, egy idősebb asszony jövőjét például így látták: férjhez fog még menni! Kétszer is! Több helyen bőséges aprópénz „eső” hullott a cigánykölykök csapatára, ők természetesen egy árva forintot sem hagytak a földön, az egyik fiú lelkesen meg is állapította: milliomos lettem!

Száraz kóró reszelő, férjhez ment a meszelő! Házasodik a lapát, elvette a piszkafát. Hej majális majális, elhagyott a babám is. Ha elhagyott, hagyjon is, megélek én magam is… - kilenc táncos állomáson nótáztak a dalkör tagjai és ropta az alkalmi táncos csoport fáradhatatlanul, a vendéglátók pedig ugyanilyen fáradhatatlanul kínálták a finomabbnál finomabb falatokat, a pincék féltve őrzött kincseit, no meg a jóféle pálinkákat. Volt, ahol még útravaló kosarat is készítettek, nehogy kitikkadjanak a menet résztvevői a következő megállóig.

A szervezők ezúton fejezik ki köszönetüket mindenkinek, aki részese volt az előkészületeknek, segítette a rendezvény megvalósítását, köszönet a polgárőröknek a menet biztosításáért. A további köszönet gondolatait idézzük Becsák Józseftől: köszönjük meg újra a szervező csapatnak, hogy erőt nem kímélve minket mulattatnak. Köszönjük, hogy Ön is megnézi műsorunk, s tiszteli a munkát, amit belé raktunk. Köszönjük, hogy ismét minket ide vártak, étellel, itallal, jó szívvel kínáltak. Köszönjük, hogy minden vendéglátóhelyet ünnepi színtérré feldíszítettek.