Hat apróság búcsúzott el június 13-án a szákszendi Kiskuckó Óvodától, ballagási tarisznyájukat jól megtömve sok-sok szeretettel és rengeteg csodálatos élménnyel. A kicsik ballagási ünnepségét Hartmann Imre alpolgármester és Horváthné Stier Katalin, az Öveges József Általános Iskola igazgatóhelyettese is megtisztelte jelenlétével.

A megilletődött kislányokat, kisfiúkat mesésen feldíszített óvodaudvar fogadta, s természetesen a szülők, nagyszülők egyszerre mosolygó, büszke és féltő tekintete.

Eljött a nap, amire oly sokat készültünk. Büszkén álltok itt, a ballagó tarisznyáitokkal, tele izgalommal és várakozással az új kalandok iránt. Az óvodában töltött évek alatt rengeteget tanultatok és fejlődtetek… Emlékezzetek arra, hogy mindaz, amit itt megtanultatok, a jövőben is hasznos lesz számotokra. Legyetek mindig kíváncsiak, nyitottak, bátrak! Az iskola új kihívásokat és lehetőségeket tartogat számotokra, és mi biztosak vagyunk benne, hogy mindannyian helyt fogtok állni… Mindig emlékezzetek az óvodára, és látogassatok vissza hozzánk, meséljetek nekünk az új élményeitekről – szóltak az elköszönés gondolatai Fodorné Pintér Veronika óvodavezetőtől.

Mi tagadás, irigyeltem, hogy a bátyám iskolás, hogy őneki gyerekjáték az írás, az olvasás. Csodáltam, hogy milyen szépen formálja a betűket, s hiába van sok belőlük, ismeri a nevüket. Úgy megy neki az olvasás, akárcsak a vízfolyás, hej – gondoltam – mikor lesz már

belőlem is iskolás! S most, amikor beírattak iskolába az idén, megfogadtam: a bátyámat utolérem, bizony én! – a hat apróság versekkel, énekekkel, tánccal igazolta, hogy az elmúlt években valóban milyen sokat okosodott, s köszönt el szeretetett óvodájától, a szeretett óvónéniktől, dajkáktól.

A szeretet gondolatait fogalmazta meg a szülők nevében Mentesné Horváth Krisztina is, s nyújtották át a köszönet virágait: amikor először léptek be gyermekeink az óvoda kapuján, megszeppenve álltak hátukon a kis táskáikkal az ajtóban. Szemükben a várakozás, a kíváncsiság csillogott, Ti pedig hatalmas szeretettel fogadtátok őket. Megfogtátok a kezüket és azóta is fogjátok szüntelenül, most pedig könnyes szemmel, de mosollyal az arcukon búcsúznak Tőletek. Az édesanya köszönetet mondott a sok simogatásért, a megszámlálhatatlan ölelésért, a soha el nem múló mosolyért az arcokon, a bátorító szavakért, a bíztató pillantásokért, a hitért, a jókor érkező dorgálásért és a soha el nem fogyó türelemért.