A tavaly felavatott emlékműnél hajtottak fejet június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján a szákszendiek.

1920. június 4-én egy kimondhatatlanul súlyos döntés áldozattá tett minden magyart: azokat is, akik az anyaországban maradtak és azokat is, akik határainkon kívül rekedtek. Ez a döntés nemcsak területétől és a gazdasági fejlődés alapjaitól fosztotta meg hazánkat, hanem gyakorlatilag szétszakította a magyar nemzetet, megtörte nemzeti önérzetünket is. A trianoni – és akkor nevezzük nevén – diktátum, és nem békeszerződés alapján Magyarország korábbi területének kétharmadát, lélekszámának harmadát vesztette el – hangzott el a Himnusz közös eléneklése után Papp Attila Csaba ünnepi beszédében. A polgármester a továbbiakban így fogalmazott: Ma, a 104-dik évforduló napján őszintén remélem, hogy továbbra is ki fogunk állni nemzetünk egysége mellett, nem engedünk semmilyen, akár külső, akár belső megosztási szándéknak, ami azt veszélyeztetni próbálja. Gondolatai zárszavaként Wass Albertet idézte: A világ fölött őrködik a rend s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad.

A megemlékezésen közreműködött a Százszorszép Dalkör, szavalatával Kolos Péter Tiborné Baranya Szilvia, majd az emlékműnél Papp Attila Csaba és Hartmann Imre alpolgármester helyezte el a kegyelet koszorúját. A megemlékezés a Székely Himnusz közös eléneklésével zárult.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.