Szent Orbán napja (május 25.) jeles nap a szőlőtermesztők és így a borászok kalendáriumában. Sok időjárási megfigyelés, néphagyomány kapcsolódik a naphoz, és a katolikus szertartásokban is megtaláljuk emlékezetét.

A hagyományok szerint I. Orbán pápa, akit később szenté avattak, rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját aranyból vagy ezüstből kell elkészíteni. Ezért a későbbi ábrázolásokban kehellyel és szőlőfürttel láthatjuk Szent Orbánt. Innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy a szőlősgazdák, borászok, kádármesterek és a kocsmárosok patrónusa legyen.

A magyarországi hagyományokban is jelentős esemény ez a nap. Szokás Orbánt a negyedik fagyosszentek is nevezni, mivel a megfigyelések alapján ez az utolsó nap, amikor annyira lehűlhet az idő, hogy egész évet befolyásoló kárt tegyen az éppen virágzó szőlőben.

Az időjárási megfigyelések szerint, ha Orbán napon esik, rossz lesz a termés, az ősz is esős lesz. Ha viszont ilyenkor süt a nap, akkor hosszú, napos, kellemes ősz, igazi indián nyár vár ránk.

Természetesen az emberek is megpróbáltak tenni - a maguk módján – a rossz hatások ellen. Szokás volt, hogy az asszonyok seprűvel járták végig a házat, és kergették ki a hideget. Esős Orbán napon a szőlősgazdák megtöltötték esővízzel a borosüvegeket, így biztosítva, hogy ősszel is megteljenek borral. A hívők Szent Orbánnál is eljártak a jó idő és a jó termés érdekében. Orbán szobrának fejére díszes koszorúkat tettek, hogy bőséges legyen a betakarítás. Ha elmaradt a csapadékos, hideg idő, akkor bort vittek szobrához. Ha viszont Orbán „rossz” volt, akkor arra is volt példa, hogy a mérges gazdák ledöntötték a szobrát, és végighúzták a sárban.

A szőlőtermelő vidékeken a mai napig sok szobra áll Szent Orbánnak, akihez eljárnak a gazdák május 25-én.