Az utolsó két megállóhelyen október 14-én kora este már dobszó nélkül adta tudtára a népnek a Kisbíró, hogy megérkezett a szüreti menet, merthogy addigra elnyűtte, ami nem is csoda, hiszen a vármegye leghosszabb településén a nagyjából hat kilométeres út alatt tízszer is hirdette a vígasságot.

Tizenhat esztendeje nem tartottak szüreti felvonulást Szákszenden, és az idősebbek emlékezete szerint akkortájt nem is volt ilyen nagyszabású. Az égiek a kegyeikbe is fogadták a rendezvényt, s bár a technika ördöge kezdetben rakoncátlankodott, a császári Mánomics Dániel egy aktív hangfallal kihúzta a méregfogát, így hangosan zengett az állomásokon és valóban mindenki ropta, amikor felhangzott: Most kezdődik, a most kezdődik, most kezdődik a tánc...

A Győri utcában, a Szendi focipályánál már fél 12-től gyülekeztek a menet tagjai, a dalkör, császári, bokodi, helyi lovasok, kocsisok, traktorosok, gazdák, lelkes táncos szülők és csemetéik, no meg a cigányok, hiszen nélkülük nem is igazi a szüreti menet. A hosszú útra Pintér Gábornak és Mohos Ákosnak köszönhetően ízletes vendéglátással alapozhatott mindenki, de természetesen később sem maradtak étlen-szomjan, hiszen a vendéglátóhelyeken alaposan kitettek magukért a helyiek. A hölgyek többsége a falu kékfestő viseletében érkezett, mások Dadról, Császárról kértek kölcsön az alkalomhoz illő ruhát, de olyan is akadt, aki kifejezetten erre az alkalomra készíttetett.

„Harmonikás teszi fel az i-re a pontot, muzsikája rendbehoz minden idegroncsot” – hangzott el a kisbírótól, hiszen az úton a dalkör vidám nótái Herczog Ricsi harmonika virtuóz kíséretében invitálták a falubelieket.

„Akinek kedve van, énekeljen velünk, hogyha rossz a hangod, legfeljebb szenvedünk. Régi hagyománya volt ez a falunak, mely feledésbe merült hosszú évek alatt. Köszönjük meg a szervező csapatnak, kik táncot tanultak, ruhákat próbáltak, nótát gyakoroltak, kocsikat díszítettek, vendégváró helyeket otthonossá tettek!” – hirdette a bíró Becsák József strófáit, s valóban példaértékű összefogás jellemezte a falu apraját-nagyját megmozgató programot, a siker nem is maradt el.

A főszervező Takács Tímea könyvtáros- művelődésszervező azt is elárulta, hogy csak a megállók helyeit jelölték ki, s plakátokon tették közzé, hogy hol lesz lehetőség pogácsával, itallal kínálni a menet tagjait. A „fogadó” helyeken végül olyan terülj-terülj asztalkákat varázsoltak a helyiek, melyek roskadoztak mindentől, mi szemnek, szájnak ingere, furcsán is hatott a negyedik megállónál pár férfi nótázása: Máma még nem ittunk semmit, nem mehet ez így tovább...

A szülők, gyerekek táncos alkalmi csoportja nem csak vidám, táncra sarkalló koreográfiával örvendeztették meg a vendéglátókat, hanem a Bagóné Csizmadia Teréz, valamint lánya és barátnője által készített „köszönjük” hűtő mágnessel is, Horváth Péterné Éva pedig Szákszend feliratos, szüreti motívumokkal díszített poharaival csalt jóleső mosolyt az arcokra és szerzett örök emléket.

Talán nem túlzó, de 2023. október 14-én minden bizonnyal a falu legnagyobb összefogásában megvalósuló, a legtöbb helyit megmozgató rendezvényének alapjait tették le Szákszenden, amit jól példáznak azok a gondolatok, melyeket a közösségi médiában fogalmaztak meg a szüreti felvonulást követően:

„Én annyira, de annyira hálás vagyok mindenkinek, felvonulóknak, vendéglátóknak egyaránt. Nagyon szívmelengető volt minden perce. Nagyon köszönöm mindenkinek!”

„Közösen voltunk nagyon jók, szervezők, táncosok, vendéglátók, látszott, hogy mindenki örömmel csinálta! Nem emlékszem, mikor volt itt utoljára ilyen csapat!

„Sok-sok köszönet a befektetett munkátokért, nagy örömet szereztetek a falunak! A falu népének!”

„Köszönjük a vendéglátást! Fantasztikus élmény volt a felvonulókkal lenni, látni az arcokon a boldogságot, remek csapat jött össze! Hadd említsek még valamit, a cigány kocsin utaztam a gyerekekkel, olyan hangulatban, amire gyerekkorom óta nem emlékszem, végig énekelték az utat, mindenféle biztatás nélkül. Öregedő könnyes szemmel néztem rajtuk végig, de a szívem tele volt örömmel és szeretettel, mert most már tudom, a jövő nemzedéke ők lesznek, és ez a generáció tovább viszi majd a hagyományainkat, értékeinket! Boldog vagyok, hogy ennek részese lehettem!”

„Köszönjük mindenkinek a részvételt, ez egy igazi összefogás volt! Le a kalappal az egész falu előtt!”

„Igen, nagyon jó volt újra átélni a régi hagyományt, köszönjük szépen mindenkinek! Jövőre ugyanígy! Szuper volt!”