Március 15. 1990. óta hivatalos nemzeti ünnepünk, az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

A nevezetes alkalomra emlékezve koszorúzta meg a hősök emlékművét vasárnap Író Sándor, a katolikus egyházközség, és Müller Csaba, az önkéntes tűzoltó egyesület nevében. Az ünnepségen a kis létszámban megjelentek szigorúan betartották a védekezési előírásokat.

Legújabb kori történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848. március 15. megünneplése. Fontos volt, mert a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését. Az ezen dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra.

Magyarország 1848. március 15-én az összefogásról, a küzdeni akarásról, az önzetlenségről tett tanúbizonyságot. Ma, amikor ugyancsak mindenki harcot vív a napi megélhetésért, a munkahelye megtartásáért, a családja boldogulásáért, ebből a napból erőt tudunk meríteni magunknak, hisz ugyanazon értékekre van ma is szükségünk, és ezek közt a legfontosabb az összefogás. Erről szólt 1848. március tizenötödike is.