A '48-as márciusi ifjak ránk hagyott öröksége történelmünk és kultúránk révén egy nemzetté kovácsolt bennünket, és megtanított arra, hogy más nemzetekkel békében, megértésben, egymás javát és felemelkedését segítve kell élnünk.

Az 1848-49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc emlékezete március 15-én évről évre új erőt ad a magyaroknak ahhoz, hogy emelt fővel tekintsenek saját jövőjükre, éljenek akár Magyarországon, akár valamely szomszédos állam területén vagy még távolabb, a Kárpát-medencén kívül.

173 évvel ezelőtt kezdődött a forradalom, melynek évfordulójáról minden évben megemlékezünk, de nem csak az emlékezés ideje ez a nap, hanem az együttgondolkodásé is. Kérdéseket teszünk fel, s e kérdésekre együtt, nemzeti közösségben keressük a választ, a válaszokat. Vajon mit is üzennek nekünk most, a XXI-ik évszázadban, 1848 szabadságharcosai? 1848 egyik üzenete az, hogy bátornak kell lennünk, nem szabad félnünk, kezdeményeznünk kell, megváltoztatni azt, ami nem jó! 1848 azt is üzeni e század magyarjainak, hogy mindennél jobban szeresse e hazát! A bátorság és a hazaszeretet mellett 1848 fontos üzenete az is, hogy fogjunk össze a tiszta célokért, és csakis azokért. Kossuth zászlai alatt egymás mellett ott harcoltak az önkéntesek, és nem kérdezték, hogy milyen származású a másik. Ma mind távolabb kerülnek egymástól az emberek, mert nem figyelnek a történelmi üzenetekre, amikből okulniuk kellene.

Széchenyi István arra tanít minket, hogy ha jelenünket múltunkból fakadó tudással éljük, nem kell félnünk a jövőtől.

Hajtsunk tehát fejet a magyar szabadságharc 1848-as eszméje és áldozatainak emléke előtt, mert ahogyan ők, úgy mi sem mérlegelhetjük, és kerülhetjük meg a haza, a nemzet sorsa iránti felelősségünket.

Kívánok bensőséges, méltó megemlékezést!

Papp Attila polgármester