Karácsony méltó megünneplésének elengedhetetlen része az advent, az ünnepet megelőző négy hét. Az advent varázsos hangulata, a karácsonyi várakozás ideje a régmúltra visszanyúló, gyönyörű, téli hagyomány, aminek fontos tartozéka az adventi koszorú.

Már az ősi időkben is koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A kezdési időpont évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe lila. A lila szín a várakozást és a bűnbánatot fejezi ki.

A második hét gyertyája hasonlóképpen a lila. Az advent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában.

Advent harmadik vasárnapja a Virágvasárnap. Ez kiemelkedik a többi közül, hiszen advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Advent negyedik vasárnapján gyújtjuk meg a bűnbánatot kifejező lila gyertyát. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon. A hagyomány a lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.

Sajnos napjainkban nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra és élményre, az örömre és a bánatra egyaránt. Ha nem tesszük, egyszer csak arra ébredünk egy nap, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, bár tudjuk, mire gondol, merre jár, de nincs velünk. Legyen hát ez a néhány hét csönddel, meghallgatással, figyelemmel és örömmel teli.