A megújult Faluházban várta december 18-án a hagyományos Falukarácsony Szákszend lakóit, akiket elsőként Papp Attila Csaba polgármester köszöntött, rávilágítva, hogy a szeretet ünnepéhez közeledve olykor hajlamosak vagyunk felesleges figyelmet fordítani banális gondolatokra.

Milyen legyen a nyakkendő? Hányan érkeznek? Elegendő lesz-e a forralt bor, pogácsa? – sorolta, hogy milyen kérdések merültek fel benne az ünnepségre készülődve, ám amikor belépett, végignézett az arcokon, hallotta a gyerekek nevetgélését, ráébredt: nem az számít, hogy mennyire működik a technika, nem az számít, hogy elég lesz-e a férőhely. Az számít, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk – fogalmazott a polgármester, azzal a reménnyel kívánva áldott, boldog karácsonyt, hogy ez a közösségi érzés, az ünnepi hangulat átmenekíthető a hétköznapokra is.

Az ünnepvárásról, az ünnep fontosságáról, az ünnep üzenetéről szóltak Sugárné Damó Márta református lelkész, Sinkó-Szabó Lilla evangélikus lelkész és Dr. Író Sándor római katolikus plébános gondolatai is.

Az isteni nagy szeretet mellett a mi szeretetünk egy picike porszem. Az Úr Jézus Krisztus feltámadt a halálból, felment a mennybe, és Úrként van most is itt közöttünk. És ez a legnagyobb üzenet a mi számunkra, mert az ünnep és a magasztos hangulata elmúlik, de azt tudnunk kell, hogy az az Úr, akit most ünnepelünk, nemcsak most van velünk, hanem a hétköznapokban is, amikor nehézségek elé nézünk, amikor lehetnek betegségek, lehet gyász ebben a zaklatott világban. De tudnunk kell, hogy ő velünk van mindig, minden nap, van kihez fordulnunk, van kitől segítséget kérnünk. Ez karácsony üzenete, ezt vigyük el a szívünkben – hangzott el Sugárné Damó Mártától, majd „A mennyből az angyal” karácsonyi éneket követően Sinkó-Szabó Lilla szólt az ünnepről: „Mondhatjuk, hogy az ember szeret ünnepelni. Talán az ember ilyenkor néha érzi azt is, hogy milyen kár, hogy egy évben egyszer van csak rá lehetőség. De még mélyebben belegondolva: milyen jó, hogy az ember akar ünnepelni. Mert nem lehet nem ünnepelni. Sőt, igazán borzasztó lenne egy ünnep nélküli élet. S van okunk ünnepelni, van okunk örülni, bármi is zajlik körülöttünk. Hálásak lehetünk. Hálát adhatunk egymásért, a közösségért, Krisztus szabadításáért, azért a szeretetért, ami őbenne jött és jön felénk. Azért a szeretetért, amelyet Istenünk egymás által is ajándékoz nekünk.”

Amikor beléptem, láttam, hogy megújult az épület. Sok szép emlék fűz ide, és örültem annak, hogy felfrissült, megszépült. És azt is látom, hogy vannak itt megszépült emberek, itt a karácsonyfa, és várjuk az előadást. Mi hiányzik még? Az, hogy imádkozzunk. Jézus azt mondja, ha ketten, hárman összejönnek a nevemben, akkor magam is jelen vagyok. Most itt vagyunk mindannyian. Azért vagyunk itt, hogy imádkozzunk, és majdan a karácsonyt, a szentestét együtt töltsük. A karácsony ilyen. Az életet ünnepeljük, a születést ünnepeljük. Azokat is ünnepeljük, akiknek már nem foghatjuk meg a kezét, nincsenek itt közöttünk, de tudjuk, hogy Isten országában vannak, és érezzük, hogy itt vannak a szívünkben – mondta Dr. Író Sándor, majd következett az Adventi koszorú gyertyáinak közös meggyújtása a polgármesterrel.

A Falukarácsony programja a Szákszendi dalkör karácsonyi dalcsokrával, Fodor Réka szavalatával, Mondics Natália felkészítésében az Öveges József Általános Iskola második osztályos diákjainak műsorával folytatódott. A kicsik versekkel, énekekkel, mesével idéztek csillagszórós karácsonyi hangulatot, előadásukban ők is feltéve a kérdést: Ki ünnepel igazán karácsonyt? A választ Siklós József versével így fogalmazták meg: Az ünnepel igazán karácsonyt, ki nemcsak kapni - adni is szeret, haragosa, ellensége felé készséggel nyújt békülő kezet. Boldog, ha másnak örömet okoz, és ünnep multán is szeret, örül! Így ünnepel igazán karácsonyt, kit Betlehemnek fény vesz körül.

A Falukarácsony zárásaként a vendégek, kicsik-nagyok tea, forralt bor és pogácsa mellett, kötetlen beszélgetéssel ünnepelték advent negyedik vasárnapját.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.