Szomorkás őszi időben emlékeztek meg az 1956-os forradalom- és szabadságharcról október 21-én Szákszenden az Emlékparkban. Az eseményt hagyományos módon a Himnusz felcsendülése után a polgármester nyitotta meg, aki elmondta, hogy ez az ünnepünk szimbolizálja leginkább az összetartozást és az együtt tenni akarást.

Papp Attila Csaba felidézte az 1956-os forradalom és szabadságharc első napját, ami egy diákok által szervezett szolidaritási tüntetésnek indult, de aztán munkások, színészek, művészek csatlakozásával egy hatalmas demonstrációvá nőtte ki magát. Ezen a napon az ország legyőzte a félelmét, és követelte szabadságát, a hatalom menesztését. Hozzátette, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy napjainkban, az évforduló küszöbén, ismét fiatalok hallatják a hangjukat, mert egy jobb világot szeretnének maguknak, és az utánuk következőknek. Ha azonban elvesztik a hitüket, akkor félő, hogy máshol keresik a boldogulásukat. „1956-ban egy anya a bejárati ajtó küszöbére feküdt, így állítva meg fiait, hogy elmeneküljenek. Ma gyakran mi szülők vesszük meg nekik a repjegyet.” – fogalmazott a község első embere, s azt kívánta, hogy ez ne következzen be, és mindenki olyan szabadnak érezhesse magát ebben az országban, mint ahogy azt a fiatalok 66 éve megálmodták.

A megemlékezés Behol Istvánné: …mindez hogy történhetett” című versével folytatódott, amit Kószó-Nagy Ágnes szavalt el. Őt követte dr. Takács Ilona, aki idézeteket hozott az 1956-os fiatalok visszaemlékezéseiből, két egyetemista, egy könyvelő és egy filmrendező gondolatait osztotta meg a közönséggel, végül Nagy István: Indul a pesti tüntetés című költeményét is meghallgathatták a jelenlévők. Az ünnepi műsort a Szákszendi Dalkör éneke zárta, majd Papp Attila Csaba megkoszorúzta az 1956-os emlékművet. Az esemény a Szózat közös eléneklésével zárult.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.