Amikor pontban éjfélkor durrannak a pezsgősüvegek és magasba szökő rakéták fénye jelzi, hogy megint egy évvel idősebbek lettünk, ki-ki a maga módján ünnepli az újév beköszöntét.

Az új esztendő kezdetéül 1691-ben XII. Ince pápa jelölte ki január elsejét kötelező erővel. Az emberek hangos tűzijátékkal köszöntötték az újévet, egymás egészségére koccintottak, vagy éppenséggel egyetlen pohárból ittak az együtt ünneplők az új esztendőre. Szokásban volt például, hogy szilveszter este különös gonddal takarították ki a lakást, mintegy kisöpörve az óévet. Bezárták az összes ajtókat és ablakokat, majd éjfélkor a háziúr vagy a háziasszony kinyitott egy hátsó ajtót, vagy egy ablakszárnyat, amelyen az új esztendő besétálhatott.

Azt tartották, hogy aki szilveszter éjszakáján sokat eszik és újév reggeléig az asztalon hagyja az ételmaradékot, az nem fog éhezni az új esztendőben. Egyes vidékeken máig ismertek a régi szilveszteri és újévi ételek. Míg azonban egyesek a savanyú káposztára és a disznóhúsra esküsznek, addig mások a borsót, lencsét vagy kölest részesítik előnyben. Ma is népszerű még a szilveszteri fánk és a sokféle édes sütemény.

-Cultura Magazin-