A november elsején tartandó mindenszentek ünnepét a 4. században még a pünkösd utáni első vasárnap tartották, majd a VIII. században helyeződött át november elsejére. Jámbor Lajos frank uralkodó, Nagy Károly fia és a Frank Birodalom nagy hatalmú császára 835 -ben a pápa engedélyével "hivatalos" egyházi ünneppé nyilvánította az alkalmat. Innentől fokozatosan szokássá vált ezen a napon az üdvözült lelkekről való megemlékezés.

A november másodikára eső "halottak napja" története 998-ra nyúlik vissza, amikor az akkoriban nagy hírű cluny apátságban Szent Odiló főapát bevezette a halottakról való megemlékezés szokását. Eleinte a bencés rendházak ülték az ünnepet, majd a XIV. századtól az egész katolikus anyaszentegyház átvette.

Ekkor az elmúlás napját ünnepeljük. Egy virágcsokor, egy koszorú és egy a mécses jelképezi, hogy a halottaink emlékét szeretettel őrizzük. Egy-egy pillanatra végiggondolja mindenki a szerettei sírjánál az elmúlás fájdalmát. Ez a bensőséges pillanat a meghittségé, a csendé, a tiszteleté és az emlékezésé.