Ma, amikor együtt ünnepeljük az 1956-os forradalom 61. évfordulóját, külön öröm számomra, hogy ezt a közelmúltban felavatott Büszkeségpont emlékműnél tehetjük meg – ezekkel a szavakkal kezdte péntek délben Hartmann Imre alpolgármester emlékező beszédét Szákszend községi ünnepségén.

Mint elmondta, az 50-es évek Magyarországának vidéki lakossága az a parasztság volt, amelynek rendkívüli terheket kellett elviselnie. Hiába termelte meg az élelmiszert, a beszolgáltatás, a félelemkeltés minden évben szinte lenullázta a szakadásig dolgozó parasztságot.

- A mi kis szeretett falunk is így érkezett el 56-hoz. Tudni kell, hogy 1956-ban nem létezett olyan, hogy Szákszend. Volt Szend és volt Szák község, egymással szoros kapcsolatban álló közeli két település. 1984-ben egyesülésükre került sor, és így alakult ki Szákszend.

Minden közösségben voltak olyan családok, akikre a többség odafigyelt, elfogadta tanácsait, javaslatait. Amikor értesült a falu a forradalmi eseményekről, ezen családfők azonnal megszervezték az un. Forradalmi Bizottságot és a szimpátia felvonulást. Kik is voltak ezek a családfők? A teljesség igénye nélkül csak néhány nevet hagy említsek: Felső Károly, Horváth Lajos, Kovács József, Pánczél József, Somogyi Kálmán, és a nagyapám Varga János.

- Akkor 9 éves gyermekként figyeltem az eseményeket, hallgattam a beszélgetéseiket és láttam hihetetlen lelkesedésüket. Mindenki a rádiót hallgatta, és várták a híreket Pestről. Este gyülekező volt a Községházánál és onnan indult a fáklyás felvonulás. Minden utcában felolvasták a forradalmi kiáltványt, elszavalták a Nemzeti dalt és elénekeltük a Himnuszt. A tömeg egyre nőtt és rendben, fegyelmezetten ünnepelt, ahogy utcáról utcára körbejártuk településünket.

- Közben a szervezők részéről megszületett egy döntés, mely szerint az önkényuralmi jelképet, a vörös csillagot el kell távolítani. Arra viszont felhívták a figyelmet, hogy az orosz katonasírokra vigyázzanak, mert az elesett kiskatonák is a Sztálin rezsim áldozatai voltak.

- A vörös csillag eltávolítása a késő éjszakába nyúlt, és amikor lekerült helyéről az ott lévők örömujjongásban törtek ki. Mindezt személyesen élhettem át Varga nagyapám jóvoltából, mert úgy gondolta, hogy a nemzeti elkötelezettséget nem lehet elég korán megtanítani egy gyereknek.

- A következő napokban kiderült, rádióból egyéb hírekből, hogy élelmiszerhiány van Pesten.

Hogy éheznek a harcolók és a lakosság. Ezért a korábban említett személyek és segítőik élelmiszergyűjtést szerveztek. Azok a szegény családok (mindenki az volt), akiknek a mindennapi betevő megteremtése is problémát jelentett: lisztet, burgonyát, zöldségféléket, baromfit, szalonnát, sonkát hordtak össze és egy teherautónyi élelmiszer indult Pestre. Ehhez hozzátartozik, hogy ennek az autónak mindkét oldalán ott lobogott a nemzeti színű zászló.

Hamarosan híre jött, hogy az orosz csapatok bevonultak Pestre és fegyverrel leverték a forradalmat.

- A forradalmat leverték, de a szabadság vágyát és a szabadság eszméét nem tudták kitörölné a gépfegyverek – mondta Hartmann Imre.

Az ünnepi gondolatokat követően az Öveges iskola nyolcadikos diákja idézték fel az eseményeket dokumentumrészletekkel, zenével színesített összeállításukkal, végül az önkormányzat és az iskola képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit az új emlékmű talapzatánál.

Az esemény képeit a Fotótárban tekintheti meg!